Miben mások az állami gondoskodásban élő gyerekek? Ezt a sok összetevős kérdéskört komplex módon kell szemlélnünk. Különböző okokból, különböző korukban kerülnek be a gyerekek a gyermekvédelmi intézmények ellátórendszerébe. Vannak, akik már csecsemőkorban, és vannak, akik tinédzser fejjel. Sokszor a gyerekek élete a bekerülésük előtt sem egyszerű, és mindegyiküknek megvannak a maga sérülései, a saját történetük, a saját családjuk, akikről vagy van tudomásuk, vagy nincs, vagy tartják velük a kapcsolatot, vagy nem.

A bekerülés okai is sokfélék lehetnek: egyik vagy mindkét szülő halála, elhanyagolás, bántalmazás, iskolából való hiányzás, de létezik olyan szélsőséges eset is, mikor a gyermek már annyira elviselhetetlennek érzi az otthoni légkört, hogy maga kéri a gyermekotthonban való elhelyezését. A gyerekek egy része nevelőszülőtől kerül a gyerekotthonba, míg egy másik részük otthoni környezetből kerül be gyermek- vagy lakásotthonokba. A gyermekotthonok nagyobb intézmények: egy kb. 40-50 gyermeknek otthont adó épületen belül több kisebb lakóegységet alakítanak ki, melyek mindegyikében maximum 14 fiatal helyezhető el. A lakásotthonokban ezzel szemben gyakorlatilag egy hagyományos családi házban laknak a gyerekek.

A fiatalok korai éveikben, fejlődésük legfontosabb szakaszában az otthoni környezetben szocializálódnak fejlődnek, tanulnak. Az általunk felkarolt gyerekek legnagyobb része Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lakik, ami az Észak-Magyarországi régióhoz tartozik. Ahhoz, hogy a teljes képet lássuk, tisztában kell lennünk az ország ezen részének gazdasági-szociológiai helyzetével.

A megye az ország északkeleti csücskében található. Periférikus, gazdasági központoktól távol lévő helyzetére jellemző a nagyarányú munkanélküliség. A Központi Statisztikai Hivatal 2013-as év elejei felméréseiből az látható, hogy a 15-74 éves munkanélküliek aránya az országban ebben a régióban a legnagyobb, 16,8%. A régióhoz tartozó 3 megye közül, sőt az országban 2011 első háromnegyed évében, vezette a munkanélküli statisztikákat. A mutatók a legfrissebb adatok szerint javulást jeleznek, ami a közmunka programnak köszönhető, mely azonban sajnos nem biztos állásokat jelez, csupán leginkább a statisztikán javít.

A cigány népesség aránya Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében nagyobb, mint az országos átlag, ami a gyermekvédelemben is megmutatkozik, de a Közép-magyarországi régióban is jelentős az arányuk az állami gondozottak között. A gyermek- vagy lakásotthonokban élők nagy százaléka roma származású, ami azért nagyon lényeges, mert ez a gyermekek identitásának markáns eleme – akár pozitívan, akár negatívan élik azt meg. Ma Magyarországon jelentős mértékben tapasztalható faji előítéletesség, amivel a gyerekek is találkoznak, ezért a munkánk során ezt mi sem kerülhetjük meg. Állami gondozott és cigány, vagy cigány és állami gondozott? Mindkét fogalom stigmatizáló, szégyellt dolog lehet. Feladatunknak tartjuk, hogy az elfogadást erősítsük bennük. Ezért fontos, hogy beszéljünk erről, továbbá az is, hogy megismertessük őket kultúrájukkal, történelmükkel. Azt közvetítjük, hogy ennek egyáltalán nem szégyellt dolognak kell lennie, ellenkezőleg, legyenek büszkék származásukra, hiszen a cigány kultúra rengeteg értéket hordoz magában.

Identitásuk ezen része később kerül inkább előtérbe: főként idősebb korban, mikor a felnőttkor küszöbéhez érnek, és készülnek az önálló életre. Vannak, akik elfogadják, vagy legalábbis beletörődtek ebbe a megváltoztathatatlan ténybe, de előfordul olyan eset is, mikor az illető megveti, elutasítja cigányságát, amivel tulajdonképpen saját magát utasítja el.

Ahogy kimennek a nagybetűs életbe, sajnos többet tapasztalnak az előítéletességből. Ezért nagyon tudatosan kell bennük erősíteni identitásuknak ezt a rendkívül fontos részét, felkészítve ezzel őket az esetleges konfliktusokra.

A cigányság sokszor szegregációval párosul a kis szabolcsi településeken, ami mellé gyakran társul az iskolázatlanság, munkanélküliség, szegénység, mélyszegénység. A szegénység pedig egy sajátos életstílust alakít ki, amit úgy hívunk: túlélés. Kozma Judit szociológus, a Nemzeti Család-és Szociálpolitikai Intézet munkatársa a következőképp fogalmaz: „A túlélésre való berendezkedés viszont sajátos életformát diktál. Le kell épülnie az érett felnőtt életformát megalapozó személyiségvonásoknak és készségeknek, egyrészt mert szükségtelenek, másrészt mert akadályozzák a túlélést.” A túlélés sokszor olyan dolgokat kíván meg, amit a többségi társadalom elítél, erkölcstelennek tart. Megjelennek a deviáns viselkedési minták is, mint alkoholizmus, droghasználat, bűnözés, prostitúció. Ezek a túlélés eszközei. Az ilyen körülmények között nevelkedők nagyrészt veszélyeztetettek, sokan kerülnek közülük állami gondoskodásba.

Ebből a háttérből az állami otthonokba bekerülő gyerekek, fiatalok egy teljesen más szabályok uralta közegbe kerülnek, ráadásul mások, máshogy kezdik el nevelni őket. Azonban ha a gyerek hazautazik, újra változnak a rá vonatkozó korlátok. Az otthonból, családból való kiszakadás fájdalommal jár, és már semmi sem lesz olyan, mint előtte. A családból való kiemelés pedig gyakran csak az első lépés, ugyanis a gyerekek általában több gyerek- vagy lakásotthonban is élnek az intézményrendszerben töltött éveik során. Sok gyerek kerül először nevelőszülőhöz, és gyakori, hogy nevelőcsaládból is többet járnak meg, míg végül a gyerekotthonban kötnek ki. Ezek a váltások minden alkalommal új helyszínt, közeget, nevelőket, kortársakat, iskolát jelentenek. Ha már talált a gyerek egy-két barátot, vagy felnőttet, akiben megbízhat, akihez kötődik, akkor fájdalmasabb a búcsú. És ha ismét új helyre, vagy nevelőszülőhöz kerül, akkor az egész megismétlődik, és a gyerek megtanulja, hogy a kötődés fájdalmas, mert aki most itt van, lehet, hogy holnap már nem lesz itt. De ha nem is ő maga költözik, azt tapasztalja, hogy egy barátja, „haverja”, vagy egy hozzá közelálló nevelő egyik napról a másikra elmegy, kilép az életéből. Biztos pontok tehát – olyan személyek, akikhez kötődni tudnának – nem igazán vannak ezeknek a gyerekeknek az életében.

A kötődés nagyon fontos az egyén életében, már egészen csecsemőkortól kezdve. A sok kudarc után – mint védekezési mechanizmus – alakul ki, hogy inkább nem kötődnek, mert megtanulták, hogy az fájdalommal jár. Ez azonban károsan hat a személyiségfejlődésre. A kötődési zavarok felnőttkori következményei a bensőséges kapcsolatok hiánya, ami képtelenné teszi őket a tartós párkapcsolat kialakítására.

A biztos kapcsolatok, a családi légkör, a kontroll hiánya miatt a kortársak és a média hatása erősebb. A fiatalok szilárd értékrend hiányában befolyásolhatóak, és saját értékükkel sincsenek tisztában. Nem állt rendelkezésükre az a biztonságos családi védőburok, melyben a feltétel nélküli szeretetet megkapják, ahol érezhetik, hogy fontosak, értékesek. Az értékválságból következik például a prostituálódás. A fiatalok nincsenek tisztában értékükkel, de még a tárgyak, lehetőségek értékével sem. A pillanatnyi szükségleteik kielégítése válik így az elsődleges céljukká. Jól tetten érhető ez a jelenség az „üzleteléseikben” is. A tárgyak cserélgetése mindennapos dolog. Gyakori példa, mikor néhány szál cigarettáért több ezer forint értékű ruhadarabokat adnak társuknak.

Kötődés hiányából adódik, hogy ennek a zárt világnak részeként hierarchiája van. A csúcson a „vagány csávók/csajok” állnak, akik általában destruktív, agresszív viselkedésükkel jutottak el odáig. Az ő „feladatuk”, hogy időnként megverjenek egy-két embert, feleseljenek a nevelőikkel, ugráltassák azokat a társaikat, akiket lehet. A „csicskák” pedig azok, akiket ugráltatnak, ide-oda küldözgetnek.

Ha ezekkel az általános problémákkal szembenézünk, akkor még eggyel szembe kell még találnunk magunkat. Ez pedig céltalanság, mely hosszú távon képes megbénítani a fiatalok életét. Ha nincs cél, motiváció, akkor marad számukra a „mában” való élés, és marad a pillanatnyi örömök keresése „itt és most”.

Azt gondoljuk, hogy minden egyes gyermek egyedi és csodálatos alkotás, tele értékekkel. Mai napig mindig rácsodálkozunk a hihetetlen sok energiára, tehetségre, amit ezek a gyerekek birtokolnak a legkülönfélébb területeken: sport, tánc, ének, stb. Mindezzel együtt ezek a gyerekek rengeteg mindenen átmentek, amik kihatással lesznek életükre, jövőjükre, tehát a küzdelem tovább folytatódik, és csak remélni tudjuk, hogy egyenként a legtöbbet hozzák ki képességeikből, önmagukból és szép jövő vár rájuk.