Kul Szilveszteri tábor 2013 – A roma identitás tükrében

December 29-én Apáthy Judit, Szabadhelyi Gábor és Petrovics Sándor mentünk a gyermekekért először Mátészalkára. A vasútállomáson találkoztunk velük, innen majd fél napos vonatozás várt ránk. Nyírbátoron át Debrecenbe, Debrecenből Nyíregyházára majd innen ismét Debrecenen keresztül a budapesti Nyugati Pályaudvarra.
A cívis városban várakoznunk kellett. Az egyik nagy és félelmetes (!!!) fiú (Guszti) megéhezett egy hamburgerre, Gábor pedig szerette volna példán keresztül bemutatni, ahhoz hogy együnk, dolgozni kell- a munka pedig nem szégyen. Megkérte Sándort, hogy táncoljon a váróteremben, majd a szolgáltatás közben a jogos jussért körbejárt egy kalappal az utazók között. 5 perc alatt 700 forint gyűlt össze, amiből már egy jó adag étel kitelt volna. Guszti azonban a csapatmunka miatt az egyszemélyes szendvics helyett sok apró sült krumplit kért ketchuppal, hogy megoszthassa a többiekkel.
Budapesten egy kollégiumban volt a szállásunk. A berkeszi, tiszadobi és hűvösvölgyi gyerekek körülbelül 40-en voltak és 10 önkéntessel hallgatták meg a tábor szabályait és fogyasztották el a vacsorázott. Ezt követően Gábor tanított minket arról, miért vagyunk mindannyian egyenként értékesek Isten szemében. Ezzel kezdetét vette a 2012-es szilveszteri KUL tábor.

Az együttlét célja a cigány identitás megerősítése volt. Több előadó érkezett, akik arról tettek bizonyságot, hogy a cigány lét nem a bűnözésben rejlik. Mindannyian beszámoltak egy téves cigányságtudatról, amit kölyökkoruktól kezdve példaként és egyetlen lehetőségként láttak maguk előtt. Rablás, zsarolás, leszámolás, behajtás, stb. Így nőttek bele és adták maguk is tovább az alvilági lét receptjeit az utánuk következőknek.
Volt néhány fiatal, akik MáGyóS-ként (ez egy szleng a szabolcsi állami gondozottak között, önmagukra értik, szokták még magukra a zacis kifejezést is használni) hasonló cipőben járnak. Úgy gondolom, az emberek igényei megközelítőleg ugyanazok, amiket a kevésbé diszfunkcionális család, társadalom és az Istenbe vetett bizalomból generálódó biztonság meg tudnak adni. De az út és módszerek, ahogy lakóotthonban felnövekvő gyerekek – ahogy azokat emberi szükségtől hajtva megszerezni akarják hasonló tüneteket eredményeznek, mint az előadók életében is történt. A szeretetlenség, valamint a példa hiánya beindít egy körforgást, amiből nincs emberileg kiszállás.
Többször voltam olyan helyzetben a 4 nap alatt, amikor nagyfiúk körbevettek, és megkértek, hogy imádkozzam velük, értük. Minden esetben, ha ketten vagy annál többen voltak lehetetlen volt akár csak fél percig is elérni figyelmüket. De amint egyedül maradtam bármelyikükkel, elkomolyodtak és a röhögéseken kívül más szükségük is megjelent. Főleg azon a fiún, aki börtönbe vonul januártól.

Valamelyik este többükkel a facebook-on ismerősök lettünk, és egyikük megfenyegetett, ha nem válaszolok neki és legközelebb találkozunk, nagyon megjárom. Én meg arra gondoltam, hogy Guszti, nem kell keménykedned ahhoz, hogy szeresselek.

Vendégeink, elmondásuk szerint különböző mélységekben jártak, DE lehetőségük volt kiszállni az ördögi körből. A menekülést számukra ugyanaz jelentette: találkoztak az Örökkévalóval. Beszámoltak csodákról, amik segítettek nekik hinni és ezekre adott válaszaikról, bátorságukról, ahogyan korábbi bűntársaiknak elmondták, hogy változott meg az életük. Rendkívüli módon hangsúlyozták, hogy a bosszúállás nem az emberé, és hogy az ítéletet rá kell hagynunk a nálunk bölcsebb Istenre. Mert az emberi bosszú bosszút szül. Sokat küzdöttek azzal, hogy holott korábban ők voltak a nagykutyák, a legmerészebbek, és legrettegettebb vezérek most hogy nem fognak fegyvert, mindenki gyávának tartja őket – évek alatt felépített képük összeomlása nagy kihívás volt számukra. De, mint mondták messze megérte feladni előző életüket.
Egyik fiú, aki sokat cikiztek, mert hasonlóan az előadókhoz úgy döntött ki akar szállni ebből a körből sok idő után beszélhette velük saját anyanyelvét. Őt a tábor ideje alatt többször kellett pártfogásunkba venni bár így is sok megaláztatást kapott esténként a társaitól.
Minden napra jutott egy-két érdekesség. Volt olyan nap amikor a cigányság származásáról hallgattunk előadást ugyanattól a csoporttól.
A különböző cigány népcsoportokat származási helyük, a Kárpát-medencébe érkezésük ideje valamint foglalkozásuk szerint mutatták be őket. Innen eredeztethető sok cigány név is, mint például a Balogh, a Rostás vagy a Petrovics. Öröm volt hallani, ahogy egy-egy fiú vagy kislány felkiált a saját vezetéknevét hallva, hogy pl „Akkor én romungró vagyok!”

Ez a „vagyok” volt célja táborunknak. Az önazonosság helyes, a gyökerektől kezdődő megközelítése. Ugyanis, ha tudom honnan jövök, könnyebb lesz megtudnom, ki vagyok. Emellett cigány zenét is játszottak, valamint cigánytáncra is perdültünk egy alkalommal.
31-én külön kurzust tartottunk azoknak, akiket komolyabban foglalkoztat az életük megváltoztatása. Ide legfőképp 16 és 18 év közötti fiatalok jöttek el mintegy 11-en. Ez az alkalom sokkal inkább volt párbeszédes, mint előadás szerű, s benne egy drogcsempészésért letartóztatott magyar férfi mesélt az életéről. Lehetett kérdezni, kételyeket megfogalmazni. Gábor ekkor magyarázta el a debreceni váróteremben történteket is – ha az embernek nincsen biztos kapcsolata a szeretet forrásával, a sok félelem ami körülveszi erősen tudja befolyásolni. Ezek a félelmek nem engedik az embert annak lenni, aki lehetne, és ennek következménye a szégyenérzet. De, ha kapcsolódunk a forráshoz Istenhez, akkor tánccal utcán pénzt keresni, vagy megbocsátani, vagy gyengébbnek lenni, és nem visszavágni nem szégyen – sőt kiút a megbélyegzettségből.
Aznap még egy ügyességi játék is része volt a programnak, majd vacsora után készülődtünk a szilveszteri bulira, amit közös tánccal és énekléssel kezdtünk. Ahogy egyre beljebb kerültünk a mulatságba, előtérbe került a gyerekek tehetsége: rap zenére tánccsatával nyitottunk: 3-3 fiú állt fel egymással szemben és próbálta ügyességét fitogtatva a saját csapatát a másik fölé emelni, miközben a többi ötven ember szűk körbe szorítva a mozgókat szurkoltak és lelkesítettek. A különböző stílusok: hip-hop-, break-, robot-, kortárstánc egymásnak feszültek. A majd 10 perces táncviadalt követően eredményhirdetés következett a tábor eddigi versenyeire vonatkozóan, majd kezdetét vette az egyéni Ki mit tud. Ének, tánc, saját költemény, élő zenei aláfestéssel, dal, színjátszás.
Éjfélkor a kollégium igazgatójától ajándékba kapott 5 rakétát felküldtük az égbe, és gyerekpezsgővel koccintottunk. Az épületbe visszaérve a buli már gépről pörgött, egészen hajnali 4-ig. A gyerekek takarodója valójában az önkéntesek helyszíntakarítását jelentette. Sokan az indulásig le sem feküdtek, míg másokat alig lehetett kiverekedni az ágyból. Miután a gyerekcsoportok elindultak, utolsó reggeli utáni romhalmazt is eltakarítottuk, és a tábort összegző beszélgetésre gyűltünk össze a kiüresedett kollégium étteremében.

Komoly ereje volt a tábornak – annak kiemelten, hogy cigányok szóltak cigányokhoz.