KUL Alapítvány tokaji tábor

Téma:
Konfliktusaink kezelése, önmagunk és emberi kapcsolataink értéke

Az első napon az önértékelés, identitás kérdéskörével kezdtük a beszélgetést a lakóotthoni fiatalokkal. Az elején érezhető volt, hogy időre van szükség a megnyílásukra, hogy részt merjenek venni a beszélgetésben és a feladatokban. A kezdeti fagyos, óvatos hangulatot kötetlen, játékos beszélgetési fordulatokkal igyekeztünk feloldani.

Beszélgetésünk során tisztáztuk, hogy az egészséges emberi kapcsolataink építéséhez és fenntartásához szükségünk van önmagunk helyes szemléletére, értékelésére, egészséges önbizalomra. Megbeszéltük, hogy egészséges, asszertiv emberi kapcsolataink és konfliktuskezelésünk alapkövei – többek között – az önbizalom, önbecsülés, önértékelés, önfegyelem, és hogy mindezek alapja az önismeret.
Az „Értékes vagy!” gondolatkört kibontva sikerült a gyermekeket rávezetni, hogy nehéz életük ellenére, illetve azzal együtt, hogy lakóotthonban kell felnevelkedniük – pontosan ugyanolyan célokat kell és lehet kitűzniük, mint bárki másnak. Pontosan olyan álmaik és terveik lehetnek, amelyeket igenis képesek is valóra váltani, ha önértékelésük a helyére kerül, ha elhiszik saját értékeiket és esélyegyenlőséghez való jogaikat, és terveiket kitartó munkával, tanulással és emberi értékeik növelésével szívósan valóra is váltják.

Emberi kapcsolatrendszereinket vizsgálva a barátságokról, szerelmekről, ezek értékéről beszélgettünk különböző életkorban és élethelyzetekben.
A beszélgetések során kiderült, hogy milyen fontosak a fiatalok számára egy-egy intézményen belül a barátságok, személyesebb kapcsolatok, de ezek milyen gyakran sérülnek, törnek el, hiszen a gyerekek nem rendelkeznek megfelelő konfliktuskezelő technikákkal.
Egy képzeletbeli végtag-törés, annak helyre rakása és a gyógyulás folyamatának végig vizsgálata alapján indítottuk el beszélgetés sorozatunkat.

A második napon felfrissítettük előző napi gondolatainkat kapcsolataink értékéről és törékenységéről.
Egy rávezető beszélgetés során eljutottunk a megbocsátás témaköréhez, amellyel kapcsolatban kiderült, hogy alapjaiban kell tisztáznunk a fogalmat, annak fontosságát és köznapi technikáit.
Alaposan végigvettük, milyen fontos beismerni hibánkat, ha valakit megbántottunk, és a tisztázás, a helyzet meggyógyításának lépéseit, a bocsánatkérés gyakorlati technikáit, kommunikációs fordulatait. Mindkét fél – a bocsánatot kérő ill. a megbocsátó – szerepét alaposan körbejártuk, illetve ennek kölcsönös/kevert helyzeteit. Szituációs játékokkal és beszélgetésekkel vettük sorra a gyerekek életének tipikus, mindennapi konfliktusait, azok okait, kiegyensúlyozott szemléletét és helyes lekezelését.
Az önmagukra figyelés, az érzések és érzelmek beazonosítása és kezelése is témánk volt, hogy miért áll be és mit is jelent a „tiszta ideg vagyok” állapot, hogyan lehet és kell azt helyesen szemlélni, levezetni. Tisztáztuk, hogyan tudunk szembenézni érzelmeinkkel, hogyan tudjuk frusztráció és agresszió helyett inkább gyakorlatiasan szemlélni és kezelni azokat, mint életünk, működésünk mindennapos velejáróit. A gyermekek számára érthető nyelvezetre lefordítva kitértünk arra is, hogy az asszertív viselkedés elsajátításához a legfontosabb és legcélravezetőbb az önmagunkkal való munka, magunk megismerése.
Beszélgettünk arról is, hogy hogyan tudunk egy-egy konfliktushelyzetben asszertiv módon beszélni érzéseinkről, hogy hogyan tudjuk kifejezni saját megbántottságunkat, érzéseinket és eltérő véleményünket megfelelő és hatásos én-üzenetek formájában, ahelyett, hogy üvöltöznénk egymással vagy verekednénk.
Kitértünk arra is, hogy hogyan szükséges minden embertársunknak megadni a tiszteletet még konfliktusaink közepette is, illetve nekünk is jogunk van arra, hogy tisztelettel bánjanak velünk.

A harmadik napon summáztuk és tovább gyakoroltuk mindazokat a gondolatokat, amelyek segíthetnek a gyerekeknek, hogy hiányzó konfliktuskezelési és érdekérvényesítési modelljeiket pótolhassák, vagy hibásan berögzült, vagy szélsőségesen passzív vagy éppen agresszív technikáikon, szemléletükön javíthassanak.

Tovább haladva az asszertiv viselkedés témakörében, szituációkat beszéltünk át és gyakoroltunk be különböző köznapi élethelyzetekben (kisebbekkel iskolai helyzetek, nagyobbakkal hivatali ügyintézés, stb.), ahol szükség lehet arra, hogy jogikat kiegyensúlyozott, egészséges módon képviseljék, kommunikálják, vagy épp hogy megkapják, amiért fizettek, vagy hogy információt kérjenek szakemberektől, beleértve az orvosokat is, – illetve hogy egyéb helyzetekben is tudják képviselni saját érdekeiket.

Szóba kerültek a gyermekek körül létező szomorú valóság élethelyzetei is: az őket megkörnyékező bűnözői körök, a drogra vezetés problémaköre, vagy épp a prostitúcióra rávezetési kísérletek, – illetve az, hogy hogyan tudják ezeket a támadásokat hatékonyan lekezelni.
Beszélgetéseink során végigvettük, hogy hogyan lehet nemet mondani számukra nemkívánatos dolgokra anélkül, hogy frusztrációt vagy bűntudatot éreznének, hogy hogyan állapítsák meg, mi káros és veszélyes számukra, hogyan kérhetik, amire szükségük van, illetve hogyan tagadhatják meg egyértelműen azt, amit nem akarnak megtenni.

Az örökölt rossz minták vagy épp a hosszú nehéz évek szenvedései miatti károsodásokat a gyermekek személyiségében nem lehet egy hétvégi tábor során „rendbe rakni”.
Mégis, a harmadik napon már tapintható volt, hogy az Alapítvány munkatársainak áldozatos munkája, és legfőképpen feltétel nélküli szeretete a gyermekek iránt, mennyire képes megnyitni a gyerekek zárkózott viselkedését, aktivizálni őket a fejlesztő játékokra, beszélgetésekre és egyéb programokra.
Látványosan bebizonyosodott az is, hogy ez a kinyílás, ez az aktivitás mennyire visszaadja a fiatalok hitét abban, az ő életük is sikeres lehet, és hogy az ő álmaik is teljesen valóra válhatnak – amikor ők is pontosan csak arról álmodnak, amiről mi is valamennyien: egészséges élet, kapcsolatok, család és barátok.

Köszönöm, hogy részt vehettem a programban.

Bánki Lajos