Tavaszi tábor a nemi identitások jegyében

2013 márciusának utolsó hétvégéjén, húsvét hétvégén került sor a KUL Alapítvány mostanra már hagyományosnak mondható tavaszi (húsvéti) táborára.

A tábor előkészítése januárban kezdődött, a program váza február elején már körvonalazódott, de a program végleges formáját a KUL Alapítvány diákvezetőivel való egyeztetések és megbeszélések után nyerte csak el. Ez azt jelenti, hogy a táborvezető először a diákvezetőket vonta be a közös munkába és csak azután az önkénteseket. Két diákvezető találkozó volt: február 10-én és március 3-án, mindkettő Mátészalkán melyeken 4-5 diákvezetőnk volt jelen 5 különböző intézményből, valamint két önkéntesünk Bohoczki Judit és Bolla Szimonetta. Ezeken a találkozókon igyekeztünk úgy kialakítani a tábor programját, hogy az mind nekünk, mind pedig a gyerekeket képviselő diákvezetőknek megfeleljen. Végül sikerült egymás szempontjainak a figyelembevételével a tábor végső programját megalkotnunk.
Az Budapesten tartott önkéntes-találkozókra (március 1. és március 18.) is több önkéntes eljött, így mindenki magáénak érezhette nem csak a tábort, de annak előkészítését is.
A tábor témáját húsvéton túl a férfi és női szerepek, férfi és női identitás adta. Igyekeztünk a tábor során a gyerekeket megerősíteni abban a nemiségben, amibe beleszülettek. Megpróbáltuk a tábor vezetett programjai során átadni nekik azokat a férfias, illetve nőies értékeket, melyeket az önkénteseink is át kívánnak majd adni saját fiaiknak és lányaiknak, illetve, amelyeket néhányan mi is saját szüleinktől kaptunk. Így a tábor során a fiúknak volt lehetőségük belekóstolni az asztalosmesterségbe, az autószerelésbe, a konfliktuskezelésbe és az elegáns öltözködésbe. Lányaink pedig ékszert és kókuszgolyót készíthettek, vagy épp az ízléses smink titkaiba nyerhettek bepillantást.
A férfi és női minták átadásában segítségünkre volt egy házaspár a Gyömrői Pünkösdi Gyülekezetből, Suba Károly és felesége Csilla. Ők beszéltek a gyerekeknek a férfias és nőies jellemvonásokról és az apai és anyai szerepekről.

A táborban összesen 34 gyerek vett részt és 20 önkéntessel dolgozhattunk együtt. Az önkéntesek aktivitásával és lelkesedésével nem volt gond. A gyereklétszám azonban azért alakult így, mert bár élő szerződésünk van a Nyírbátori Gyermekotthonnal, ők most minden igyekezetünk ellenére sem kívántak velünk együttműködni, nem voltak hajlandók többszöri kérésünknek eleget téve sem gyerekeket küldeni a táborba.
Azok a fiatalok, akik viszont jelen voltak, bepillantást nyerhettek saját maguk nemi identitásának jellegzetességeibe, elsajátíthatták azokat a férfias, vagy épp nőies tevékenységeket, amik a férfiakra vagy nőkre jellemzők.
Előadóink segítségével megerősödhettek saját nemi identitásukban, hallhatták azokat az alapvető különbségeket, ami egy férfit és egy nőt jellemez, és ezáltal reményeink szerint biztonságosabban megtalálják majd helyüket kortársaik között, jó minták révén, biztosabban tudnak majd kötődni későbbi partnereikhez, így alapozva meg egy majdani egészséges és teljes családi életet.
Önkénteseinknek lehetőségük volt a tábor ideje alatt megtapasztalni, hogy mit jelent értéket közvetíteni a gyerekek felé, belekóstolhattak abba, hogy hogyan tudnak egy fiatalt megerősíteni férfiasságában, vagy épp nőiességében, hogyan tudnak ezáltal biztonságot közvetíteni és bizalmat kiépíteni. Mindezek révén pedig alkalmuk nyílt olyan anyai és apai minták átadására, melyeket a későbbiekben majd saját gyerekeiknek is át tudnak adni.

Filmklub az örök nyerő – Mátészalka 2013.02.16.

Az rendezvényt a tervezett időpontnál korábban kellett kezdeni, mivel a gyerekeknek fontos szempont volt, hogy a vetítés után még legyen idejük kimenőre menni.
A programon megjelent 12 fős létszám rögtön a film elején csökkent, a nagyobb fiúk más típusú filmre számítottak, hamar elveszítették az érdeklődésüket és elhagyták a helységet.

A film egy alapvetően vidám történetet dolgozott fel. Egy lányról szólt aki rossz döntései következtében bajba került. Az alkotás azt igyekezett bemutatni, hogy bár döntéseinknek minden esetben következményei vannak, azonban mindig van kiút és lehetőség a dolgok tisztázására. Soha nincsen késő valamit helyrehozni.
A film végére tervezett kötetlen beszélgetés a gyerekek passzivitása és érdektelensége miatt sajnos meghiúsult, arra azonban volt lehetőség, hogy a filmből levonható tanulságokat összegezzük és kimondjuk – bízva abban, hogy az összegzés megmarad bennük.

Kul Szilveszteri tábor 2013 – A roma identitás tükrében

December 29-én Apáthy Judit, Szabadhelyi Gábor és Petrovics Sándor mentünk a gyermekekért először Mátészalkára. A vasútállomáson találkoztunk velük, innen majd fél napos vonatozás várt ránk. Nyírbátoron át Debrecenbe, Debrecenből Nyíregyházára majd innen ismét Debrecenen keresztül a budapesti Nyugati Pályaudvarra.
A cívis városban várakoznunk kellett. Az egyik nagy és félelmetes (!!!) fiú (Guszti) megéhezett egy hamburgerre, Gábor pedig szerette volna példán keresztül bemutatni, ahhoz hogy együnk, dolgozni kell- a munka pedig nem szégyen. Megkérte Sándort, hogy táncoljon a váróteremben, majd a szolgáltatás közben a jogos jussért körbejárt egy kalappal az utazók között. 5 perc alatt 700 forint gyűlt össze, amiből már egy jó adag étel kitelt volna. Guszti azonban a csapatmunka miatt az egyszemélyes szendvics helyett sok apró sült krumplit kért ketchuppal, hogy megoszthassa a többiekkel.
Budapesten egy kollégiumban volt a szállásunk. A berkeszi, tiszadobi és hűvösvölgyi gyerekek körülbelül 40-en voltak és 10 önkéntessel hallgatták meg a tábor szabályait és fogyasztották el a vacsorázott. Ezt követően Gábor tanított minket arról, miért vagyunk mindannyian egyenként értékesek Isten szemében. Ezzel kezdetét vette a 2012-es szilveszteri KUL tábor.

Az együttlét célja a cigány identitás megerősítése volt. Több előadó érkezett, akik arról tettek bizonyságot, hogy a cigány lét nem a bűnözésben rejlik. Mindannyian beszámoltak egy téves cigányságtudatról, amit kölyökkoruktól kezdve példaként és egyetlen lehetőségként láttak maguk előtt. Rablás, zsarolás, leszámolás, behajtás, stb. Így nőttek bele és adták maguk is tovább az alvilági lét receptjeit az utánuk következőknek.
Volt néhány fiatal, akik MáGyóS-ként (ez egy szleng a szabolcsi állami gondozottak között, önmagukra értik, szokták még magukra a zacis kifejezést is használni) hasonló cipőben járnak. Úgy gondolom, az emberek igényei megközelítőleg ugyanazok, amiket a kevésbé diszfunkcionális család, társadalom és az Istenbe vetett bizalomból generálódó biztonság meg tudnak adni. De az út és módszerek, ahogy lakóotthonban felnövekvő gyerekek – ahogy azokat emberi szükségtől hajtva megszerezni akarják hasonló tüneteket eredményeznek, mint az előadók életében is történt. A szeretetlenség, valamint a példa hiánya beindít egy körforgást, amiből nincs emberileg kiszállás.
Többször voltam olyan helyzetben a 4 nap alatt, amikor nagyfiúk körbevettek, és megkértek, hogy imádkozzam velük, értük. Minden esetben, ha ketten vagy annál többen voltak lehetetlen volt akár csak fél percig is elérni figyelmüket. De amint egyedül maradtam bármelyikükkel, elkomolyodtak és a röhögéseken kívül más szükségük is megjelent. Főleg azon a fiún, aki börtönbe vonul januártól.

Valamelyik este többükkel a facebook-on ismerősök lettünk, és egyikük megfenyegetett, ha nem válaszolok neki és legközelebb találkozunk, nagyon megjárom. Én meg arra gondoltam, hogy Guszti, nem kell keménykedned ahhoz, hogy szeresselek.

Vendégeink, elmondásuk szerint különböző mélységekben jártak, DE lehetőségük volt kiszállni az ördögi körből. A menekülést számukra ugyanaz jelentette: találkoztak az Örökkévalóval. Beszámoltak csodákról, amik segítettek nekik hinni és ezekre adott válaszaikról, bátorságukról, ahogyan korábbi bűntársaiknak elmondták, hogy változott meg az életük. Rendkívüli módon hangsúlyozták, hogy a bosszúállás nem az emberé, és hogy az ítéletet rá kell hagynunk a nálunk bölcsebb Istenre. Mert az emberi bosszú bosszút szül. Sokat küzdöttek azzal, hogy holott korábban ők voltak a nagykutyák, a legmerészebbek, és legrettegettebb vezérek most hogy nem fognak fegyvert, mindenki gyávának tartja őket – évek alatt felépített képük összeomlása nagy kihívás volt számukra. De, mint mondták messze megérte feladni előző életüket.
Egyik fiú, aki sokat cikiztek, mert hasonlóan az előadókhoz úgy döntött ki akar szállni ebből a körből sok idő után beszélhette velük saját anyanyelvét. Őt a tábor ideje alatt többször kellett pártfogásunkba venni bár így is sok megaláztatást kapott esténként a társaitól.
Minden napra jutott egy-két érdekesség. Volt olyan nap amikor a cigányság származásáról hallgattunk előadást ugyanattól a csoporttól.
A különböző cigány népcsoportokat származási helyük, a Kárpát-medencébe érkezésük ideje valamint foglalkozásuk szerint mutatták be őket. Innen eredeztethető sok cigány név is, mint például a Balogh, a Rostás vagy a Petrovics. Öröm volt hallani, ahogy egy-egy fiú vagy kislány felkiált a saját vezetéknevét hallva, hogy pl „Akkor én romungró vagyok!”

Ez a „vagyok” volt célja táborunknak. Az önazonosság helyes, a gyökerektől kezdődő megközelítése. Ugyanis, ha tudom honnan jövök, könnyebb lesz megtudnom, ki vagyok. Emellett cigány zenét is játszottak, valamint cigánytáncra is perdültünk egy alkalommal.
31-én külön kurzust tartottunk azoknak, akiket komolyabban foglalkoztat az életük megváltoztatása. Ide legfőképp 16 és 18 év közötti fiatalok jöttek el mintegy 11-en. Ez az alkalom sokkal inkább volt párbeszédes, mint előadás szerű, s benne egy drogcsempészésért letartóztatott magyar férfi mesélt az életéről. Lehetett kérdezni, kételyeket megfogalmazni. Gábor ekkor magyarázta el a debreceni váróteremben történteket is – ha az embernek nincsen biztos kapcsolata a szeretet forrásával, a sok félelem ami körülveszi erősen tudja befolyásolni. Ezek a félelmek nem engedik az embert annak lenni, aki lehetne, és ennek következménye a szégyenérzet. De, ha kapcsolódunk a forráshoz Istenhez, akkor tánccal utcán pénzt keresni, vagy megbocsátani, vagy gyengébbnek lenni, és nem visszavágni nem szégyen – sőt kiút a megbélyegzettségből.
Aznap még egy ügyességi játék is része volt a programnak, majd vacsora után készülődtünk a szilveszteri bulira, amit közös tánccal és énekléssel kezdtünk. Ahogy egyre beljebb kerültünk a mulatságba, előtérbe került a gyerekek tehetsége: rap zenére tánccsatával nyitottunk: 3-3 fiú állt fel egymással szemben és próbálta ügyességét fitogtatva a saját csapatát a másik fölé emelni, miközben a többi ötven ember szűk körbe szorítva a mozgókat szurkoltak és lelkesítettek. A különböző stílusok: hip-hop-, break-, robot-, kortárstánc egymásnak feszültek. A majd 10 perces táncviadalt követően eredményhirdetés következett a tábor eddigi versenyeire vonatkozóan, majd kezdetét vette az egyéni Ki mit tud. Ének, tánc, saját költemény, élő zenei aláfestéssel, dal, színjátszás.
Éjfélkor a kollégium igazgatójától ajándékba kapott 5 rakétát felküldtük az égbe, és gyerekpezsgővel koccintottunk. Az épületbe visszaérve a buli már gépről pörgött, egészen hajnali 4-ig. A gyerekek takarodója valójában az önkéntesek helyszíntakarítását jelentette. Sokan az indulásig le sem feküdtek, míg másokat alig lehetett kiverekedni az ágyból. Miután a gyerekcsoportok elindultak, utolsó reggeli utáni romhalmazt is eltakarítottuk, és a tábort összegző beszélgetésre gyűltünk össze a kiüresedett kollégium étteremében.

Komoly ereje volt a tábornak – annak kiemelten, hogy cigányok szóltak cigányokhoz.

Budapesti hétvége szakmai beszámolója

2012 november utolsó hétvégéjét a gyerekekkel Budapesten töltöttük, hogy a gyerekek bemutassák az általuk hónapok alatt összerakott Álmaink című színdarabot üzletemberek előtt. A hétvége lebonyolításában önkéntesek, nevelők, valamint az alapítvány alkalmazottai segédkeztek. A gyerekek az előadásra szeptember óta készültek. Próbák hosszú sora áll mögöttük. A rengeteg befektetett munkáért cserébe az önkéntesek a hétvége során azon dolgoztak, hogy minél több tartalmas, örömtelibb időt tudjanak együtt tölteni a gyerekekkel. A hétvégét pénteken mintegy jutalomként a budapesti Aquaworldben kezdtük. Célunk az volt, hogy a színdarabban részt vevő gyerekek azt érezhessék, hogy a befektetett energiáért cserébe kapnak is valamit, ahogy azt remélhetőleg a felnőtt életükben is alkalmuk lesz majd megtapasztalni.
A szombati nap délelőttje próbával telt, míg a délutáni filmnézés után a pesti belvárosban való séta volt a program. A séta alkalmával a gyerekek sok érdekességet megtudhattak a pesti belváros főbb nevezetességeiről, valamint ez az idő arra is alkalmat adott, hogy tartalmas beszélgetéseket folytassunk a hétvége főszereplőivel.
Vasárnap délelőtt tartottuk a főpróbát, majd a Golgota gyülekezet istentiszteletén vettünk részt közösen. Ezután következett az ebéd, végül pedig mindannyian elindultunk az előadás helyszínére, a MOM Parkban található Leroy Bistroba.

Az előadott színdarab egy több mint 2 hónapon keresztül rendszeresen zajló fejlesztő, színházpedagógiai foglalkozás eredményeként jöhetett létre. A szereplők a próbákon való rendszeres részvétellel, és az azokon való nehézségek megküzdése árán juthattak el végül oda, hogy a kész produktumot egy több mint száz főbből álló közönség előtt előadhatták.
A jótékonysági vacsorán a gyerekek átélhették azt, hogy milyen nagy teljesítményekre is képesek. A közönség elismerése a gyerekek felé elfogadást, megbecsülést közvetített. A színdarab szereplőinek arra is alkalmuk nyílt, hogy megtapasztalhassák, hogy valamit közösen, együtt, egységben hoztak létre. Mindezeken kívül a gyerekeknek módjuk volt átérezni azt is, hogy tehetségesek; valamint, hogy táncban, énekben, prózában olyat tudnak nyújtani, ami nem csak számunkra, hanem mások számára is érték. A közönség résztvevőinek szeretete olyan élmény, amihez a későbbiekben vissza tudnak majd térni, újból és újból átélni értékes voltukat és a társadalom elfogadását irányukba.

Szabolcsi körút: 2012.október 13-15.

Mátészalka

Szombaton kilencre érkeztünk a gyerekotthonba.
Az első másfél órában a szokásos módon kétféle foglalkozás közül lehetett válaszatni. Kint Szabó Robert focizott a gyerekekkel, aki régen vízilabdázott most rögbizik. Közben volt kis pihenés, ami alatt a gyerekek ismerkedtek az edzővel. Összesen tizenöt gyermek vett részt az edzésen. A gyerekek 14-18 éves kor között voltak. Kis bemelegítés után meccset játszottak, amiben főleg a sportszerűség kapott hangsúlyt. Kb. 10 gyerek figyelte a meccset a pálya széléről.
Közben bent kb. 20 gyerekkel barkácsolt Lampert Ildikó és Éltető Anna. A kézműveskedés során volt színes papírból hajtogatás, gyöngyözés, rajzolás háromszor fél órában.

Fél tizenegykor kezdődött a dicsőítés, éneklés, gitározás, majd Huszár Béla osztotta meg személyes élményeit. Béla évekig volt börtönben. A börtönévek alatt átgondolta az élét és kicserélt emberként jött ki onnan. Most van egy normális munkája, karbantartó egy cégnél. Erről mesélt a gyerekeknek, akik nagyon figyeltek rá, hiszen közülük sokan már voltak vagy épp most vannak javítóban (hétvégére jó magaviselet esetén a javítóból elengedik az intézetbe). 22 fő hallgatta az előadást.

A kézműves és a sport közben Kriszta 10 fiatallal beszélt az álmaikról.

Bakatlórántháza

Itt 14-18 év közöttiek fociztak két önkéntessel. Itt is meccset játszottunk. Az edző, aki az egyik önkéntesünk, a csapatjáték fontosságáról tanította a gyerekeket és a sportszerűségről. Nyolc, 12-14 éves néző figyelte az eseményeket.
Bent gyöngyözés, fonalazás és világító díszek készítése folyt, miközben arról beszéltünk a fiatalokkal, hogy hogyan képzelik el a jövőjüket. Sajnos nagyon kevés fiatalnak van elképzelése. A legtöbb lány családot szeretne, de nincsen tisztában azzal, hogy ahhoz kell bevételi forrás is. Sajnos nincs fogalmuk arról, hogy mi az a rezsiköltség, lakásfentartás stb. Ezért a következőkben nagy hangsúlyt fogunk fektetni arra, hogy gyakorlati dolgokat mutassunk meg a gyerekeknek.
A tanítást Lampert Ildi tartotta. Az előadás során hangsúlyt fektettünk arra, hogy a gyerekek mondjanak egymásról pozitív jelzőket és hogy elmondjuk nekik, hogy attól, hogy a szüleik esetenként lemondtak róluk,vagy betették az intézetbe őket, attól ők még értékesek, ugyanolyan tagjai a társadalomnak, mint a családban felnőtt társaik. Ezt soha nem lehet elégszer tudatosítani a gyerekekben.
IFI szelidítés, Mátészalka:
Sikeresnek mondható ez az alkalom, ugyan csak 5 fiatal vett részt rajta. Az estét teafőzéssel és finomságok tálalásával kezdtük, hogy oldjuk a hangulatot. Aztán arról beszéltünk, hogy mit gondolnak az, hogy itt nőttek fel, annak milyen hatása van rájuk és a jövőbeli családra, családi életükre. A gyerekek nagyon nyíltak voltak egy idő után, amihez sokban hozzájárult, hogy az önkéntesek közül is sokunknak nem „normális” családi élete volt gyerekkorában, és minderről nyíltan beszéltünk. Probléma, hogy a gyerekek nem értik a tanulás jelentőségét.
Később cctivity-féle készségfejlesztő játékot játszottunk. Két csapat volt: fiúk és lányok és ettől máris hatalmas csata vette kezdetét. Ezt a játékot fogjuk még velük játszani.
Ezzel a programmal párhuzamosan: látogatás Nyírvasváriban Bódi Gyuri, Ádám Melinda és Horváth Béla volt állami gondozottaknál.

Nyírbátor

A fiatalok forró teával és keksszel várták a csapatot. A kezdeményezés azért jött létre, mert a diákvezetői hétvégén (őszi táborban) ezt tanulták és nagyon megragadta őket, hogy a vendégvárás és a hangulatteremtés mennyire fontos része egy klubnak.
Orosz Sanyi, aki nem rég került az intézetbe ezért nemrég csatlakozott a munkához, beceneve Gigi – a következőket mondta: „életemben most vagyok először házigazda, nagyon meg vagyok szeppenve”.
Itt is fociztunk 12 fiatal vett részt rajta. 9 fiatallal barkácsoltunk. Az énekelésen, illetve az Értékes vagy tanításon 20 fő vett részt (8 fiatal és 12 fiatal, akik 14-18 év között). Ezután a nyírbátori gyerekek – mivel táncklubot tartanak maguknak hétköznaponként – felléptek.

Nyírszőlős

Fociztunk 5 gyermekkel, és csak egyvalaki nézte. Ezalatt a Hercze Laci két fiatallal beszélt. A sütizős beszélgetésen 3 lány vett részt. Az énekelésen, illetve az Értékes vagy tanításon mindenki (11 fő) részt vett. Ez egy nagyon jól összeszokott csapat, a gyerekek, amikor jövünk mindig otthon maradnak, ez számunkra nagyon bátorító, mert látjuk, hogy van értelme a munkánknak.
Hazafelé a csapat még meglátogatta Balogh Maját, aki szintén kiköltözött állami gondozott, és aki párjával és féléves kislányukkal Felsősimán él, a fiú apukájánál. A fiú maga is állami gondoskodásban élt. A házban nincs áram, nehéz körülmények közt élnek. Majával régről van kapcsolatunk, de mióta a kisbabája megszületett, nem tudtuk meglátogatni. Lampert Ildikó önkéntesünk, aki maga is négy gyerek anyukája, az anyaságról beszélgetett vele.

Filmklub az örök nyerő – Mátészalka 2012.10.06.

A közös filmnézésre a gyerekek jelezték az igényüket. Ezt nagy örömmel fogadtam, hiszen saját terveim között is szerepelt egy rendszeres filmklub megrendezése, ahol a közös “mozizás” után, kötetlen beszélgetés keretében feldolgozhatjuk a gyerekekkel a látott filmet, annak tanulságait. Külön örömömre szolgált, hogy az ötlet J. Bálinttól, egy nagyon csendes és visszahúzódó sráctól származott.

Mivel a gyerekek szokatlanul aktívan részt vettek az előkészületekben (projektor és egyéb technika összeszerelése, film beszerzése, stb.), ezért biztos voltam benne, hogy a filmezésre az igény komoly és valós részükről.
Egy másik srác pedig a filmet is megszerezte. Mivel tudtam a filmről, hogy érdemes megnézni, ezért örömmel vállaltam.

A mozizás szabályait a gyerekek saját maguk hozták meg: aki beszél vagy zavarja a többieket annak ki kell mennie. Erre azért is volt szükség, mert a technika sajnos nem volt teljes, a hangfalakat otthon felejtetem.

Az állami gondozott fiatalok között sok tehetséges táncos van, így nagy csendben nézték végig a táncos filmet. A mozdulatok, a stílus és ahogy a táncosok kitartóan gyakoroltak a sikerért, nagyon lekötötte őket.

A film végén a beszélgetés a kitartó munkáról és annak eredményéről folyt. Ezt sajnos minél gyakrabban szükséges számukra bemutatni, illetve az ehhez kapcsolódó értékeket közvetíteni, mivel közöttük igen ritka tulajdonság a kitartás, hiszen nincsen akitől példát kapjanak erre
A filmklub megrendezéséből tervezek rendszert csinálni (sőt ezt maguk a gyerekek is kérték) és terveim között szerepel, hogy fogok még olyan filmet vetíteni, ami a kitartó küzdelemre épít.

Őszi önkéntes Együtt-LÉT: 2012. szeptember 28-30.

Az önkéntes-képző hétvége célja, hogy aktív önkénteseinknek munkájukban használható eszközöket, tudást adjunk, illetve motivációjukat és céljaikat frissítsük.

Kreatív foglalkozás – új kézműves technikák elsajátítása célcsoportnak szervezett szabadidős és fejlesztő programokhoz
Nyárértékelő – visszatekintés a nyáron megvalósult programokra, tapasztalatok összegyűjtése, eredmények és felmerült problémák összegzése
Belső kalandtúra – egyszerű eszköz motivációk, célok és eredmények vizsgálatára új célok kitűzéséhez, feladatok eredményes megvalósításához.
Nehezen kezelhető és indulatkezelési problémákkal küzdő fiatalok nevelése – szeminárium
Csoportos játékok – új játékok elsajátítása célcsoportnak szervezett szabadidős és fejlesztő programokhoz
Egység – előadás klasszikus és eredményes konfliktuskezelési stratégiákról

A hétvégével az volt a cél, hogy minél színesebb legyen, lehetőleg érintse az önkéntes munka minden területét. Az önkéntesek aktív részvétele alapján elmondható, hogy sikerült olyan témákat és megközelítéseket találnunk, amelyek valódi segítséget adtak a résztvevőknek. A szombat délelőtti nyárértékelőn kiütköztek azok a területek amelyek leginkább megterhelték a munkában résztvevőket, ezek alapján pedig két megoldási javaslat is körvonalazódott (új önkéntesek mentorálási rendszere, illetve a tábori napi megbeszélések hatékonyságának javítása). A szombat délutáni szemináriumon több eset is megbeszélésre került, ezek alapján az önkéntesek új nézőpontokat sajátítottak el. A kreatív, játékos és szabadidős programokban minden résztvevő megnyilvánult, azaz élt a kipróbálás és tanulás lehetőségével.

Önkénteseink Szabolcsban: 2012. szeptember 14-16.

2012. szeptember 15., délelőtt Nyírszőlős

A túrát Nyírszőlősön kezdtük. A gyerekek most is vártak, ahogy mindig, de kicsit lankadtabbak, ezért legközelebb inkább a megszokott időben jövünk hozzájuk.
A program a szokásos, aki szeretne, kint kosárlabdázik, a hintában beszélget önkénteseinkkel. A csapat másik fele a konyhában fon, gyöngyözik vagy rajzol. A gyöngyözés minden helyen nagy sikert arat, mindig várják a gyerekek, sőt van olyan, hogy ha más foglalkozást viszünk, akkor csalódottak. Nyírszőlősön azért inkább az a jellemző, hogy mindegy, hogy milyen kézműves foglalkozással készülünk, mindent szívesen gyártanak.

11.00-től kezdődött az előadás. Béla, aki volt állami gondozottként nőtt fel és nagyon sok rossz dologban benne volt, nagyon hamar megragadta a gyerekek figyelmét. Béla egy ponton keresztény lett, amelytől teljesen megváltozott az élete. Jól gitározik, ami szinte minden állami gondozott fiatalt lenyűgözött. Béla előadásában a szabad választásról is beszélt: mindig van választás, amely a jóra és a rosszra egyaránt irányulhat. A gyerekek nagyon szeretik a személyes bizonyságokat, amikor kiáll eléjük, és elmondja az élettapasztalatait, az igazán hiteles számukra.

2012. szeptember 15., délután Mátészalka

Itt is a szokásos módon járunk el, először sportolunk, kézműves foglalkozást tartunk, majd közösen meghallgatjuk az előadást.
A sportnak itt nagy sikere van, azonban a kimerítő foci után sajnos nem minden gyerek jön be az előadást meghallgatni. Most is 26 gyerek volt a focipályánál, 6 fő csak nézelődött, de sokan játszottak is, az előadásra a társaság fele jött be. A kézműves foglalkozáson némileg jobb a helyzet: itt kicsi 10, és 14 nagyobb gyermek foglalatoskodott. Innen a gyerekek általában nem szivárognak el, mert eleve abban a teremben tartjuk a foglalkozást, ahol az előadás is van, és az előadást egyből a kézműves foglalkozás után kezdjük.

Az előadáson itt is nagyon figyeltek a gyerekek. Sok 14 évnél fiatalabb gyerek volt bent, de 14 és 18 év közöttiek is voltak szép számmal. A probléma ilyenkor az, ami most is előfordult, hogy ha van egy olyan fiatal, aki nem tud nyugton maradni, akkor hamar zűrzavar támad. Most azt az egy fiatalt kikísértük és kint beszélgettünk vele. Ilyenkor nem tudja megmondani, hogy miért csinálta a fesztivált bent, de nagyon vissza szeretne menni. Most erre nem adtunk lehetőséget, de az önkéntes kint maradt vele és egy nagyon jó és mély személyes beszélgetés lett köztük.

Most este ittmaradtunk, nem vittük ki a gyerekeket, mert eleve délután jöttünk, és az sok időt vett volna igénybe, illetve szerettük volna szombat esti programokat népszerűsíteni, de rájöttünk, hogy az nem vonzó a gyerekek számára, ha bent az intézetben tartjuk meg, mert így is alig tudnak kijutni onnan. Nekik az nagy élmény, ha szombat este kimehetnek kicsit egy igazi vendégségbe. A terveink között szerepel, hogy azoknak a gyerekeknek, akik folyamatosan kijárnak, megmutatjuk majd a példánkkal a vendéglátást. Mindig készülünk finomsággal, terített asztallal.

Az esti előadást Ildikó tartotta, neki most már 2 kamasz és 2 kamaszkoron túl lévő gyermeke van, és igazán jól ért a gyermekek nyelvén. Ő most is és mint általában, mint anya szólt a gyerekekhez, anyai jó tanácsokkal látta el őket, olyanokkal, amelyekre a saját gyerekeit is megtanította. Sajnos csak 5 fiatal vett részt rajta. Legközelebb a segédlelkészi házban fogjuk az efféle beszélgetéseket tartani.

2012. szeptember 16., délelőtt Nyírbátor

Nyírbátorban sok speciális gyermek illetve fiatal él, ezért náluk jobban figyelnünk kell például a sportra. Itt nem hajtjuk úgy ki a gyerekeket, nem fárasztjuk őket úgy le, itt ezért általában röplabdázunk és aztán egy kicsit focizunk. Bent a lányok és a fiúk is általában gyöngyöznek, mert itt azt szokták kérni a gyerekek. Szinte mindig gyöngyözünk, de általában készülünk valamilyen könnyen elkészíthető készségfejlesztő vagy kreativitást fejlesztő egyéb foglalkozást is. Most hajtogatás volt a gyöngyözés mellett.
Az előadásra minden gyerek bejött. Itt is nagyon várnak minket, az otthon teljes létszáma jelen van egy-egy alkalomkor, sőt a lakásotthonokból is átjönnek a nagyobb fiatalok. Itt az intézet kialakítása is kedvező, azért is jönnek be a gyerekek. Bélát itt különösen szeretik a gyerekek, az építőtáborunkban kezdte az önkéntességét és a gyerekek egyből megszerették őt. Az előadáson azért itt kicsit finomít a gyerekek szellemi képességei miatt, nem minden részletet mesél el. Innen nagyon nehéz volt eljönnünk, mert a gyerekek alig akartak elengedni. Itt már nagyon kezd beindulni az ifjúsági közösség, Varga Sanyika jóvoltából.

2012. szeptember 16., délután kettéválunk Berkesz, Baktalórántháza 

Berkesz: Elsőként itt is sporttal és kézműveskedéssel kezdtük, amelyen elég sok fiatal vett részt.
Berkeszen most csak 10 gyerek vett részt az előadáson, amit Ildikó tartott. Sajnos nincs kitartásuk és hamar feladják, kimennek cigizni. Ildikó kezdésként azt kérte, hogy mondjanak egymásról jó tulajdonságokat. Sorbamentünk és addig nem mentünk tovább, amíg 3 jó tulajdonságot nem mondtak a gyerekek. Segítettünk nekik, hogy ne csak mindig ugyanazokat a tulajdonságokat mondják. Meglepően mindenkiről tudtak a gyerekek jót mondani anélkül, hogy bárkit is leszóltak volna. Ezek után Ildikó rátért arra, hogy mindenki értékes és mindenkinek lehetnek nagy álmai és céljai, amiket el is tud érni, ha küzd értük.
Baktalórántháza: Kimentünk a gyerekekkel a játszótérre, ott játszottunk mindenfélét, fogócskát, hintáztunk stb. Közben bent a lakásotthonban volt a kézművesfoglalkozás. Az előadást Béla tartotta, amely hasonlóan zajlott, mint eddig. 18 óra körül indultunk haza.

Drámatábor szakmai szemmel: 2012. augusztus

A programmal/alkalommal elérni kívánt személyiség- és kompetenciafejlesztési célok

• anyanyelvi kommunikáció
• esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
• kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia

A program/alkalom szakmai tartalmának, menetének, az érintett témakörök rövid ismertetése
A programban részt vevő szakmai stáb:
Bernáth Atom Tamás – zenész, pedagógus
Csúz Lívia, színész – magyar tanár
Domonkos Ágnes – színész, pszichológus, színházi tréning vezető
Lipka Péter – színész, művészetterapeuta, yoga oktató
Simó Krisztián – színész, drámatanár, magyar-történelem tanár
Az első találkozásnál célunk volt, hogy feltérképezzük a különböző intézetekből érkezett gyerekek készségeit, képességeit, szocializáltságát, együttműködő készségét, érdeklődési területeit, terhelhetőségét.
Megfigyeléseink alapján a 32 gyereket 4 csoportra bontottunk. A következő 3 napon minden csoport részt vett 4, egyenként 45 perces foglalkozáson.
A csoportok összeállításánál törekedtünk a heterogén csoportok összeállítására, ahol
figyelembe vettük az életkori sajátosságok mellett a motiváltságot, terhelhetőséget, valamint azokat az információkat, melyek a gyerekek személyes életére vonatkoztak.
A foglalkozásvezetők, szakterületüknek megfelelően, más-más fókusszal dolgoztak, így a fent említett kompetenciák más arányban kerültek előtérbe a fejlesztő munkában.

1. Fókusz: verbális kommunikáció
drámapedagógiai eszközökkel (szabályjáték, dramatikus játék, tanítási dráma)

2. Fókusz: csoportos együttműködés
nonverbális, mozgásos játékok, melyek a csoportos együttműködés, konszenzus, közös akarat alapján működtethetőek

3. Fókusz: zene, mint közös nyelv, közös alkotás élménye
Kiindulópont: ritmus játékok, melyek alapján felfedeződik a test mint hangszer, egy közös kifejező eszköz, melyből megszületik a közös alkotás.

4. Fókusz: testtudatosság, szabad asszociáció
imaginációs gyakorlatok, fantázia játékok, szabályjátékok

Piramis elv:
Foglalkozásaink megtervezésekor arra törekedtünk, hogy a fent említett kompetenciákhoz tartozó képességeket és készségeket oly módon fejlesszük, hogy a tanítási drámában
– mely komplexitása miatt a legtöbb készséget és képességet mozgósítja – a csoportok tagjai a lehető legmagasabb szinten teljesítsenek, és ez által újabb és magasabb szintű kompetenciákra tegyenek szert.

Rövid értékelés arra vonatkozóan, hogy mennyiben sikerült közelebb jutni a programmal/alkalommal elérni kívánt személyiség- és kompetenciafejlesztési célokhoz, illetve elérni azokat

Fejlesztési céljainkat részben értük el, hiszen pár nap alatt csak kis “csodát” élhettünk át. Voltak résztvevők akikkel nehezen találtuk meg a közös frekvenciát, akik nehezen voltak munkába vonhatók és tarthatók. Velük az is sikerként könyvelhető el, hogy a harmadik, negyedik napon becsatlakoztak , és nem a csoportok bomlasztásával töltötték idejüket. Nekik talán a szociális kompetenciáik fejlődtek leginkább, ami alapot adhat a későbbiekben más kulcskompetenciák megszerzésére. Másokkal intenzív, távolra mutató munka
lehetőségét tapasztaltuk meg, belátva azt, hogy mennyit fejlődhet pár nap alatt egy motivált, jó képességű ember. Mindkét szélsőség rávilágított, hogy egy hosszabb munkában mennyi lehetőség rejlik mindannyiunk számára.
Célkitűzésünk volt, hogy a tábor végére időzített gálán a résztvevők közül minél többen megmutatkozzanak, és a közösség előtt éljék át a munka és a fejlődés adta sikerélmény örömét. A tábor önkéntes segítői -akik már több gálát láttak- jeleztek vissza munkánk eredményességéről, az előrehaladás mértékéről, látványos fejlődésről.
Egészében nézve sikeresnek és produktívnek látjuk az elvégzett közös munkát.

Sporttábor egy önkéntes szemével

A KUL Alapítvány hagyományaihoz híven idén nyáron is szervezett sporttábort állami gondoskodásban élő gyermekeknek. A gyerekek a tábor ideje alatt összesen 5 sportágban próbálhatták ki magukat, úgymint: foci, kosárlabda, röplabda, kick-boksz és aerobic. A srácok napi két edzésen vettek részt. Az edzéseken kívül alkalmuk nyílt még rengeteg játékra, kézműveskedhettek velünk, valamint természetesen a szokásos esti alkalmaink sem maradhattak el.

Túl azon, hogy a gyerekeknek tartalmas időtöltésben volt részük, arra is alkalmunk nyílt, hogy jobban megismerjük őket, közelebb tudjunk hozzájuk kerülni és sok segítő beszélgetés is zajlott gyermek és önkéntes között a tábor ideje alatt.

Idén abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy az Újpest labdarúgó csapata mezekkel támogatta táboroztatásunkat, amelyekben a gyermekek sportolhattak és a végén nagy örömükre még haza is vihették azokat.
Köszönjük az Újpest Football Club-nak, hogy támogatták alapítványunkat és a gyerekeknek örömet szereztek ezáltal!

HAJRÁ LILÁK!

KUL-Sporttábor 2012. augusztus

Idén augusztusban második alakalommal került megrendezésre a Kelet- Európai Utógondozottakért és Lakóotthonokban lakókért Alapítvány szervezésében a debreceni sporttábor, közel 50 államgondozott fiatal és 20 önkéntes részvételével. A táborban napi 2×2 órás edzés mellett volt idő a kikapcsolódásra, játékokra, vetélkedőkre és keresztény alapokon nyugvó bibliai értékrend alapján vezettet műhelybeszélgetésekre is.

Az olimpia évében különösen nagy hangsúlyt fektet mindenki a sportra, de alapítványunk életében eddig is nagy szerepe volt a gyerekek és fiatalok között. Sok esetben a hátrányos helyzetben élő állami gondozottak más lehetőségek híján a sportban tudják megmutatni tehetségüket és levezetni mozgásigényüket. Ebből kifolyólag is szeretnénk ha a sport beépülne a hétköznapjaikba is és az unalomból elkövetett csínytevések, káros szenvedélyek és bandázás helyett inkább a közös örömet nyújtó csapatjátékokat, mozgást választanák.

A sporttáborban a különböző sportágaknak és edzéseknek köszönhetően a fiatalok fizikai állóképességét, önbecsülését, kitartását és csapatmunkára való képességét is növeltük.

Az Újpesti Football Club jóvoltából minden résztvevő profi mezben sportolhatott, ami tovább lelkesítette őket az edzéseken, és a mérkőzéseken.
A labdákat és a 24 futballmezt igazságosan igyekeztek szétosztani az edzők, így nem csak a focista fiúk, de a röplabdások, kick-boxosok és az aerobikos lányok is kaptak belőle.

Ez az adomány nagyon sokat emelt a tábor hangulatán, amit ezúton is köszönünk.
Igazán öröm volt megtapasztalni, hogy egy apró ruhadarab, egy gesztus, mennyi örömet okoz azoknak, akik szokatlan körülmények között, család nélkül nőnek fel.

Alapítványunk hosszútávi célja a fiatalok sikeres integrálása a társadalomba. Szeretnénk, ha a jelenüket nem a múltjuk, hanem a jövőjük határozná meg, ha kapnának ők is olyan lehetőségeket az életben, ami egy családban felnőtt gyermeknek természetes.

Alapítványunk önkéntesekkel dolgozik. Táboraiban szeretettel várjuk edzői tapasztalattal rendelkező önkéntesek jelentkezését is!

KUL Alapítvány és önkéntesei

“Szex és prostitúció” prevenciós tábor, Mátészalka – Nyírbátor, 2012. július

A program alapjában véve személyiségfejlesztő, önértékelést tanító, önbecsülésre nevelő.
Arra tanít, hogy „vigyázz magadra”. Célja, hogy a gyerekek ki tudják számítani döntéseik, cselekedeteik következményeit.

A program látogatóinak száma átlagban 35-40 fő között állapodott meg. Természetesen a programon résztvevő fiatalok száma néha ingadozó volt, azt igen sok külső tényező is befolyásolta.

Mátészalkán, illetve Nyírbátoron állami gondozásban élő gyermekek és fiatalok, akik sajátosságaik okán különösképpen veszélyeztetettnek tekinthetők.

A prevenciós munka több lépésből áll össze: információt átadó előadásokból, vizuális prevencióból (diavetítés, filmvetítés stb.), kiscsoportos tevékenységből.
Ezen tevékenységek keretében a gyerekek és fiatalok sajátos problémáival foglalkozunk, illetve segítünk az önismeretük, személyiségük fejlődésében, fejlesztésében.

• Önismeret, az önmagunkról való tudás: ismerjük fel képességeinket, adottságainkat, vágyainkat, céljainkat, legyünk tudatában személyiségünk pozitívumainak, de korlátainak, hiányosságainak is.
• Az ÉNről való tudásunk, önmagunkkal kapcsolatos ismereteink bővítése. Ezek egyidejűleg magukban foglalják testi énünket, szociális szerepeinket, különböző csoportokban betöltött szerepeinket, vágyainkat, értékrendszerünket.
• a múltbeli tapasztalatok nagyban befolyásolják az általánosításokon alapuló énkép kialakulását
• A személyiség olyan önmagáról alkotott képének fejlesztése, amely jórészt mások véleménye alapján alakul ki, és amely irányító funkcióval rendelkezik.

Érintett témakörök:

Egészséges személyiségfejlődés

Mentálhigiéné: lelki egészségvédelem (kiemelten az önismeret és a reális énkép kialakítása) – családi-, baráti- és partnerkapcsolatok
Szexuális felvilágosítás és nevelés: nemi szervek felépítése és működése – nemi higiéné – nemi identitás megerősítése, nemi szerepek, szexuális magatartás – felelősség a szexuális kapcsolatban – a fogamzás természetes módja – magzatfejlődés – művi terhesség megszakítás, az abortusz testi, lelki és érzelmi következményei – szexuális úton terjedő betegségek, promiszkuitás – testi, lelki prostitúció, szexuális tevékenységre való kényszerítés (ezekkel járó fizikai sérelmek, lelki gyötrelmek, személyiségváltozások) – egészséges választások erősítése – önmegtartóztatás a házasságig – döntési, választási képességek fejlesztése a saját személyiség és képességek ismeretében

A prevenciós projekt mindkét helyszínen napi rendszerességgel, a szakmai programban bemutatottaknak megfelelően folyt.
Bár a program megvalósulása során akadtak nehézségek, összességében elmondható, hogy a prevenciós programot sikerrel megvalósult, a fiatalok meglátták a programban rejlő lehetőséget és ki is használták azokat.

Egy álmunk valóraválásának színtere: Tiszadobon a MAGTÁR

2012.07.09-2012.07.18.
10 naptári nap
50 gyerek és 20 önkéntes

2012-ben a Támop 5.2.5/B-10/2-2010-0055 azonosítószámú pályázat keretében lehetőségünk nyílt egy ifjúsági központ létesítésére Tiszadobon, a tiszadobi gyermekotthon területén.
Az ifjúsági központ egy felújításra szoruló magtárban kap helyet, melynek felújítására a nyári időszakban került sor. A munkálatokban részt vett 50 állami gondozott gyermek és fiatal, valamint a KUL Alapítvány 20 önkéntese, illetve
rajtuk kívül még 2 nevelő és 1 pszichológus is.

A gyermekek egy 10 napos tábor keretében voltak jelen a helyszínen. A magtár felső szintjén töltötték éjszakáikat, délelőtt pedig az önkéntesekkel és segítőkkel együtt dolgoztak a felújítási munkálatokon. A program célja az volt, hogy a gyermekek felé a munkát, mint értéket közvetítsük. A 10 nap során ily módon láthatták azt, hogy a befektetett energiának milyen eredménye van. Ezenkívül szerettük volna, hogy a konstruktív szemlélet gyökeret tudjon verni bennük, hogy azt érezhessék: amiben részt vesznek az egyúttal az övék is.

Célunk volt továbbá, hogy a közös munka során az önkéntesek minél közelebb kerüljenek a gyerekekhez, és ezáltal át tudják élni azt, hogy milyen is közösségben dolgozni valamiért, együtt, egy cél érdekében tevékenykedni.
A táborban töltött 10 nap során a gyermekek és fiatalok a munka előrehaladtával mind lelkesebben dolgoztak. Látszott rajtuk, hogy a munkálatokat játékként fogják fel, de annak komolyságával tisztában vannak és ennek tudatában végezték dolgukat.

Alapvetően három tevékenységben vettek részt a tábor ideje alatt: a már meglévő, megrongálódott vakolat leverésében, árokásásban, ami a későbbi
áramellátáshoz volt szükséges, illetve a magtár takarítása volt még feladatuk.
Mind a fiúk, mind pedig a lányok megtalálhatták azokat a tevékenységeket,
amiben segíteni tudtak. Az az előzetesen kitűzött célunk, hogy a közösen végzett munka során az önkéntesek közelebb tudjanak kerülni a gyerekekhez maximálisan teljesült. Tapasztalatunk, hogy az együtt megvalósuló tevékenység javítja a gyerekek és segítőik közötti viszonyt.

Túl azon, hogy a gyerekek részt vettek a nekik készülő ifjúsági központ munkálataiban, láthatták azt is, hogy milyen fázisok szükségesek egy épület
felújításában, hogyan kapcsolódnak össze a különböző munkafolyamatok, valamint hogyan zajlik a különböző munkálatok összehangolása.
A gyerekek azt is megtapasztalhatták, ahhoz, hogy egy építkezés előrehaladjon fontos, hogy napról-napra el legyen végezve az aznapi munka és jó volt látni azt is, hogy hogyan tudtak örülni a hétvégi programoknak, mikor a pihenésé volt a főszerep. Ezzel be tudtuk nekik azt is mutatni, hogy hogyan néz ki egy ember normál életrendje, értem ezalatt a hétköznapi munkavégzés és a hétvégi pihenés ciklikusságát.Az eredményeket látva a jövőben folytatni szeretnénk a felújítási munkálatokat közösen, mert úgy véljük az ilyen közös munkavégzésnek és együttlétnek értelme van, és a későbbiekben ez a fajta szemléletmód segítségükre lehet majd akkor, mikor maguk is, önállóan munkát vállalnak és belépnek a munka világába.

“Szex és prostitúció” – megelőző táboraink Baktalórántháza- Berkesz, 2012 június

A program látogatóinak száma átlagban 35-40 fő között állapodott meg. Természetesen a programon résztvevő fiatalok száma néha ingadozó volt, azt igen sok külső tényező is befolyásolta.

A prevenciós munka több lépésből áll össze: információt átadó előadásokból, vizuális prevencióból (diavetítés, filmvetítés stb.), kiscsoportos tevékenységből.
Ezen tevékenységek keretében a gyerekek és fiatalok sajátos problémáival foglalkozunk, illetve segítünk az önismeretük, személyiségük fejlődésében, fejlesztésében.

Önismeret, az önmagunkról való tudás: ismerjük fel képességeinket, adottságainkat, vágyainkat, céljainkat, legyünk tudatában személyiségünk pozitívumainak, de korlátainak, hiányosságainak is.
Az ÉNről való tudásunk, önmagunkkal kapcsolatos ismereteink bővítése. Ezek egyidejűleg magukban foglalják testi énünket, szociális szerepeinket, különböző csoportokban betöltött szerepeinket, vágyainkat, értékrendszerünket.
a múltbeli tapasztalatok nagyban befolyásolják az általánosításokon alapuló énkép kialakulását
A személyiség olyan önmagáról alkotott képének fejlesztése, amely jórészt mások véleménye alapján alakul ki, és amely irányító funkcióval rendelkezik.

Érintett témakörök:

Egészséges személyiségfejlődés

Mentálhigiéné: lelki egészségvédelem (kiemelten az önismeret és a reális énkép kialakítása) – családi-, baráti- és partnerkapcsolatok
Szexuális felvilágosítás és nevelés: nemi szervek felépítése és működése – nemi higiéné – nemi identitás megerősítése, nemi szerepek, szexuális magatartás – felelősség a szexuális kapcsolatban – a fogamzás természetes módja – magzatfejlődés – művi terhesség megszakítás, az abortusz testi, lelki és érzelmi következményei – szexuális úton terjedő betegségek, promiszkuitás – testi, lelki prostitúció, szexuális tevékenységre való kényszerítés (ezekkel járó fizikai sérelmek, lelki gyötrelmek, személyiségváltozások) – egészséges választások erősítése – önmegtartóztatás a házasságig – döntési, választási képességek fejlesztése a saját személyiség és képességek ismeretében

A prevenciós projekt mindkét helyszínen napi rendszerességgel, a szakmai programban bemutatottaknak megfelelően folyt.
Bár a program megvalósulása során akadtak nehézségek, összességében elmondható, hogy a prevenciós programot sikerrel megvalósult, a fiatalok meglátták a programban rejlő lehetőséget és ki is használták azokat.

KUL Alapítvány tokaji tábor

Téma:
Konfliktusaink kezelése, önmagunk és emberi kapcsolataink értéke

Az első napon az önértékelés, identitás kérdéskörével kezdtük a beszélgetést a lakóotthoni fiatalokkal. Az elején érezhető volt, hogy időre van szükség a megnyílásukra, hogy részt merjenek venni a beszélgetésben és a feladatokban. A kezdeti fagyos, óvatos hangulatot kötetlen, játékos beszélgetési fordulatokkal igyekeztünk feloldani.

Beszélgetésünk során tisztáztuk, hogy az egészséges emberi kapcsolataink építéséhez és fenntartásához szükségünk van önmagunk helyes szemléletére, értékelésére, egészséges önbizalomra. Megbeszéltük, hogy egészséges, asszertiv emberi kapcsolataink és konfliktuskezelésünk alapkövei – többek között – az önbizalom, önbecsülés, önértékelés, önfegyelem, és hogy mindezek alapja az önismeret.
Az „Értékes vagy!” gondolatkört kibontva sikerült a gyermekeket rávezetni, hogy nehéz életük ellenére, illetve azzal együtt, hogy lakóotthonban kell felnevelkedniük – pontosan ugyanolyan célokat kell és lehet kitűzniük, mint bárki másnak. Pontosan olyan álmaik és terveik lehetnek, amelyeket igenis képesek is valóra váltani, ha önértékelésük a helyére kerül, ha elhiszik saját értékeiket és esélyegyenlőséghez való jogaikat, és terveiket kitartó munkával, tanulással és emberi értékeik növelésével szívósan valóra is váltják.

Emberi kapcsolatrendszereinket vizsgálva a barátságokról, szerelmekről, ezek értékéről beszélgettünk különböző életkorban és élethelyzetekben.
A beszélgetések során kiderült, hogy milyen fontosak a fiatalok számára egy-egy intézményen belül a barátságok, személyesebb kapcsolatok, de ezek milyen gyakran sérülnek, törnek el, hiszen a gyerekek nem rendelkeznek megfelelő konfliktuskezelő technikákkal.
Egy képzeletbeli végtag-törés, annak helyre rakása és a gyógyulás folyamatának végig vizsgálata alapján indítottuk el beszélgetés sorozatunkat.

A második napon felfrissítettük előző napi gondolatainkat kapcsolataink értékéről és törékenységéről.
Egy rávezető beszélgetés során eljutottunk a megbocsátás témaköréhez, amellyel kapcsolatban kiderült, hogy alapjaiban kell tisztáznunk a fogalmat, annak fontosságát és köznapi technikáit.
Alaposan végigvettük, milyen fontos beismerni hibánkat, ha valakit megbántottunk, és a tisztázás, a helyzet meggyógyításának lépéseit, a bocsánatkérés gyakorlati technikáit, kommunikációs fordulatait. Mindkét fél – a bocsánatot kérő ill. a megbocsátó – szerepét alaposan körbejártuk, illetve ennek kölcsönös/kevert helyzeteit. Szituációs játékokkal és beszélgetésekkel vettük sorra a gyerekek életének tipikus, mindennapi konfliktusait, azok okait, kiegyensúlyozott szemléletét és helyes lekezelését.
Az önmagukra figyelés, az érzések és érzelmek beazonosítása és kezelése is témánk volt, hogy miért áll be és mit is jelent a „tiszta ideg vagyok” állapot, hogyan lehet és kell azt helyesen szemlélni, levezetni. Tisztáztuk, hogyan tudunk szembenézni érzelmeinkkel, hogyan tudjuk frusztráció és agresszió helyett inkább gyakorlatiasan szemlélni és kezelni azokat, mint életünk, működésünk mindennapos velejáróit. A gyermekek számára érthető nyelvezetre lefordítva kitértünk arra is, hogy az asszertív viselkedés elsajátításához a legfontosabb és legcélravezetőbb az önmagunkkal való munka, magunk megismerése.
Beszélgettünk arról is, hogy hogyan tudunk egy-egy konfliktushelyzetben asszertiv módon beszélni érzéseinkről, hogy hogyan tudjuk kifejezni saját megbántottságunkat, érzéseinket és eltérő véleményünket megfelelő és hatásos én-üzenetek formájában, ahelyett, hogy üvöltöznénk egymással vagy verekednénk.
Kitértünk arra is, hogy hogyan szükséges minden embertársunknak megadni a tiszteletet még konfliktusaink közepette is, illetve nekünk is jogunk van arra, hogy tisztelettel bánjanak velünk.

A harmadik napon summáztuk és tovább gyakoroltuk mindazokat a gondolatokat, amelyek segíthetnek a gyerekeknek, hogy hiányzó konfliktuskezelési és érdekérvényesítési modelljeiket pótolhassák, vagy hibásan berögzült, vagy szélsőségesen passzív vagy éppen agresszív technikáikon, szemléletükön javíthassanak.

Tovább haladva az asszertiv viselkedés témakörében, szituációkat beszéltünk át és gyakoroltunk be különböző köznapi élethelyzetekben (kisebbekkel iskolai helyzetek, nagyobbakkal hivatali ügyintézés, stb.), ahol szükség lehet arra, hogy jogikat kiegyensúlyozott, egészséges módon képviseljék, kommunikálják, vagy épp hogy megkapják, amiért fizettek, vagy hogy információt kérjenek szakemberektől, beleértve az orvosokat is, – illetve hogy egyéb helyzetekben is tudják képviselni saját érdekeiket.

Szóba kerültek a gyermekek körül létező szomorú valóság élethelyzetei is: az őket megkörnyékező bűnözői körök, a drogra vezetés problémaköre, vagy épp a prostitúcióra rávezetési kísérletek, – illetve az, hogy hogyan tudják ezeket a támadásokat hatékonyan lekezelni.
Beszélgetéseink során végigvettük, hogy hogyan lehet nemet mondani számukra nemkívánatos dolgokra anélkül, hogy frusztrációt vagy bűntudatot éreznének, hogy hogyan állapítsák meg, mi káros és veszélyes számukra, hogyan kérhetik, amire szükségük van, illetve hogyan tagadhatják meg egyértelműen azt, amit nem akarnak megtenni.

Az örökölt rossz minták vagy épp a hosszú nehéz évek szenvedései miatti károsodásokat a gyermekek személyiségében nem lehet egy hétvégi tábor során „rendbe rakni”.
Mégis, a harmadik napon már tapintható volt, hogy az Alapítvány munkatársainak áldozatos munkája, és legfőképpen feltétel nélküli szeretete a gyermekek iránt, mennyire képes megnyitni a gyerekek zárkózott viselkedését, aktivizálni őket a fejlesztő játékokra, beszélgetésekre és egyéb programokra.
Látványosan bebizonyosodott az is, hogy ez a kinyílás, ez az aktivitás mennyire visszaadja a fiatalok hitét abban, az ő életük is sikeres lehet, és hogy az ő álmaik is teljesen valóra válhatnak – amikor ők is pontosan csak arról álmodnak, amiről mi is valamennyien: egészséges élet, kapcsolatok, család és barátok.

Köszönöm, hogy részt vehettem a programban.

Bánki Lajos